A Csíksomlyói búcsújárás története

Eredetét az 1440-es évekre teszik, bár már a korai középkorban is voltak búcsújáráshoz hasonló, inkább egyéni napimádattal összefüggő, a Somlyó-hegyen történő imádatok, erről írásos emlékek is fennmaradtak.

Bár ebből a korból inkább mondák keringenek, mint például a Nagysomlyó-hegyen található vár úrnőjének sóbálvánnyá való változása, ami arra enged következtetni, hogy Isten imádata és igéjének nem teljesítése bűnnek számított.

Nem lehet búcsút tartani templom nélkül, így az akkoriban Csíksomlyóra telepedő ferencesek első feladata a kolostoruk és templomuk felépítése volt. Mária tisztelete és imádata már ebben az időben is jelentős mértékű volt, hiszen a közeli településekről is idejártak Mária-imádatra, Mária ünnepséget tartani. A hírük annyira erős volt, hogy 1444-ben IV. Jenő pápa arra biztatta a híveket, hogy ezt továbbra is gyakorolják, és a templom felépítésében segítséget nyújtó hívek számára búcsút tartsanak.

A búcsú megítélésében sokat számított az, hogy a – ma már egyedülálló méretekkel rendelkező – Mária szobor a templomba került, melynek csodatévő hatásairól már évek óta ódákat zengnek a hívők.

Az első búcsújárás óta sokat változott a történelem, rengeteg háború, megkülönböztetés, tiltás lépett életbe a csíksomlyói búcsúval kapcsolatosan is. De egyvalami nem változott a sok nyomorúság ellenére: a zarándoklat Csíksomlyóra és Szűz Mária imádata, tisztelete.

Korunkban a csíksomlyói búcsú a zarándokok életében egy elmaradhatatlan eseményként jelenik meg, ahová akár fél lábbal is, de el kell jutnia a zarándoknak, nem kímélve saját testét, fáradtságát. A zarándokot mélységes hite és Mária iránti szeretete vezérli, nem törődve tűző nappal, esővel. Fáradalmaik, fájdalmaiknak gyógyír a kegyhelyek látogatása, a szent misék igéje.